A blog szerzői nemrég látogatást tettek az Aréna Pláza Cinema City mozijában. A szokásos mozinézői útvonalat azonban a láthatatlan folyosók és gépháztermek váltották fel, természetesen túravezetőnk, Kárpáti Ildikó kíséretében. Szó esett mozitörténelemről, adatokról, vicces sztorikról – de a főszerepben: az IMAX állt. Ezek után mindannyian másképp nézünk majd a normál- vagy óriásvászonra a moziban.
Kriszti: A Cinema City IMAX moziban tett látogatásunk közben Kárpáti Ildikótól rengeteg olyan technikai és statisztikai információt kaptunk, melyeket a mozi mindennapjaiban felmerülő problémák és különleges szituációk bemutatásával egészített ki (az már a személyes veszteségem, hogy az IMAX működéséről a túra legvégén mesélt bővebben Ildikó, mikor a csoport a különleges gépházba, én pedig a következő órámra indultam). Túravezetőnk viszont rengeteg megmosolyogtató, elgondolkodtató vagy egyszerűen meglepő tényt mesélt a tömegfilmekből élő mozi és a filmipar világáról. Ennek fényében gyűjtöttem össze a legérdekesebb tényeket, amelyek a több mint két órás, részlet- és információgazdag előadás alatt hangoztak el. Íme a top 5:
* A 18x24 méteres IMAX vászon nem is vászon, hanem lyukacsos diffúz matt vinil, egy darabból áll és Kanadában gyártják. A szállítást kamionon, hajón, vonaton majd ismét kamionon végezték. Az IMAX terem eleve úgy épült, hogy a terem falában van egy lyuk, amit csak egy sor tégla fed, így könnyen megnyitható: ezen keresztül csúsztatták be a henger alakúra összetekert vetítőfelületet. Állítólag a személyzet férfi tagjai és 10 ipari alpinista az IMAX egyik vezető szakemberének irányítása mellett tette a helyére a hatalmas, fehér linóleumlapot.
* Mikor jegyvásárlás után ráállsz a büfékhez vezető mozgólépcsőre, az az Aréna Plaza karakterét adó, az épület tetején elhelyezkedő szürke kockába vezet. Ebben a gigantikus dobozban található a mozi 17 hagyományos-, egy 398 fő (3D film vetítése esetén általában 382 fő) befogadására képes IMAX-, és 5 VIP-terme.
* A 24 működő vetítőgép mellett minden műszakban kell bent lennie egy képesített vezető főgépésznek a gépházakban. A nézők felett és mögött elhelyezkedő kihalt kis szobákban működő gépházakat felügyelendő mindig műszakban van egy, de gyakran két gépész is, akik a filmek digitális feltöltését és a lejátszás beprogramozását ellenőrzik (elvben a VIP gépház működik csak teljesen ember nélkül, de persze az ügyeletes gépészek arra is figyelnek.) Különösen fontos ez a celebekkel teli rendezvények esetében, ahol a vetítés indulása nem időhöz, hanem bizonyos személyek érkezéséhez igazított.
* Előfordul, hogy az éppen Magyarországon forgató szuperprodukciók sztárjainak szabadnapjaikon mozizással ütnék el az időt. Rendszeresen érkezik ilyen esetben a személyi asszisztensektől egy teljes VIP-terem lefoglalását kérő telefon, és általában vagy az aktuális saját produkcióra, vagy valamelyik haverjuk filmjére szoktak ilyenkor beülni a hírességek. A legmeglepőbb esett eddig az volt, mikor Cinema City Aréna jegypénztáránál előzetes bejelentés és foglalás nélkül megjelent Keanu Reeves, hogy venne 3 jegyet a következő filmre.
* Ahogy azt az IMAX filmek evolúciója című cikkemben részletezem, mint minden más technika, az IMAXé is folyamatosan fejlődik. A mostani digitális felvételeket természetesen a filmre forgatott verzió előzte meg. A két különböző formátumot azonban, két különböző gép tudja lejátszani, s annak ellenére, hogy ma már csak a digitális IMAX vetítés működik az Arénában, mégis mindkét gép ott áll a gépházában. A „Már túl elavult”, „Biztos nem működik”, „Nem ér annyit, hogy eladják” jellegű válaszok után, Ildikó elárulta, hogy miért van még mindig ott a régi gép: Egyszerűen nem fér ki az ajtón. A mozi építése közben helyezték be egy daruval működésének helyére a hatalmas szerkezetet, majd ezután köré építették a falakat és tetőt. Azóta IMAX filmes vetítőgép se ki, se be.
Gergely: Most végre közelről nézhettük meg Magyarország egyetlen IMAX mozijának működését. Sok lépcsőt meg kellett másznunk, hogy eljussunk a gépteremhez, amely jóval magasabban fekszik, mint a mozi bejárata. A termekben elég hideg volt, mert a használat közben felforrósodó gépeket hűtő rendszer egyfolytában működik. A mozi elsősorban digitális vetítőket használ, de voltak olyan használaton kívüli vetítők is, amelyek még filmszalaggal működtek. Az IMAX-filmeket vetítő gépek Kanadából érkeztek, és vészjelet adnak le egyenesen Kanadába, ha valaki rongálni próbálná őket. Egy ilyen IMAX vetítő több mint százezer forintba kerül. Mint kiderült, a változó filmkínálat miatt hetente újra be kell állítani a gépeket. Egy számítógépes teremben találkoztunk két gépésszel is, akiknek a hatalmas monitorján követni lehet az összes vetítést, és észlelni lehet ha valamilyen probléma lép föl. Ehhez legalább húsz, szigorúan csakis a vászonra irányított kamerát kellett előzőleg felszerelni a mozi termeiben. Ezek elsősorban a vetített képet, annak minőségét látják, a hangot nem közvetítik, ezért hanghiba esetén a nézőknek kell jelezniük. Az is kiderült, hogy a filmvászon valójában „diffúz matt vinil" nevű anyagból készült, és több ezer perforált apró lyuk van a felületén, hogy áteressze a hangot (ezt hívják „hangos vászonnak"). Megkérdeztem túravezetőnket, mivel olvastunk arról, hogy egyes nézők számára rosszullétet okozhat az intenzív IMAX-élmény, hogy lehet-e tenni ez ellen valamit? Elmondta, hogy aki érzékeny erre, legjobb, ha mozi előtt nem eszik sokat, illetve a várandós kismamák számára is ajánlatos a kijárat közelében helyet foglalni, a látványt ez nem befolyásolja, viszont rosszullét esetén könnyebben el tudják hagyni a nézőteret.
s.k.a.: Ha néhány éve azt mondja nekem valaki, hogy egy vidám csütörtök reggelt egy hideg mozigépházban töltök tátott szájjal, akkor valószínűleg igencsak nagy szemeket meresztettem volna rá. Ez azonban mégis bekövetkezett, és megbizonyosodhattam róla, hogy az IMAX nem csak a nézőtérről izgalmas. Persze képekről már nem egy és nem két gépházat láttam, és nem keveset olvastam is a témában, úgyhogy az alapokkal már tisztában voltam a gépeket illetően, így reggel kilenckor a többiekkel együtt kíváncsian vártam, hogy beengedjenek a birodalomba. A gépházba beszabadulva nagyjából szerintem úgy nézhettünk ki, mint aki legalábbis valami ismert turistalátványossághoz látogat. Rengeteg vetítőgép, a hozzájuk tartozó hangszínszabályozóval, a vetítő ablakán még a termekbe is bekukucskálhattunk, és erősen fagypont körüli hőmérséklet. Nem viccelek, rettenetesen hideg van, ugyanis a nagy gép nagy hőt termel, kell neki a hűtés. Minden egyes gépnek saját ventillátora van. Ha azt vesszük, hogy háztartásonként van, hogy több emberre is csak egy jut, eléggé luxusban élnek a vetítőgépek. A gépekhez persze számítógép is tartozik, amin az aktuális hétre szánt filmek pihennek. Mind egyedi képi- és hangbeállításokkal természetesen, hiszen koncerten sem mindegy, hogy milyen a hangosítás.
Az operátorokhoz is belestünk. Nem kevés munkájuk van, de legalább mindezt olyan körülmények között teszik, hogy a kamaszok, meg a sci-fi rajongók biztosan megirigylik. Rengeteg monitor, még több kamerakép. A legtöbbjük a mozitermeket pásztázza. Még egy spéci xenonlámpát is megcsodálhattunk az egyik vetítőből. Nagyjából vetekszik az éjjeliszekrényem lámpájának méretével… Persze az én lámpámat lámpatesttel együtt mérve hozzá. És ez még csak nem is számít nagynak, hiszen az IMAX-es még nagyobb.
A barátságos IMAX gépekről nagyjából az első benyomása az embernek, hogy „Úristen, de nagy!”. Persze a most használatban levők már újabb típusok, és akár egy nagyobb ajtón is beférnek. De mellettük ott pihen még a régi vetítő, ami még nagyjából kétszer ekkora, és nemhogy nem fér be az ajtón, de a mennyezeten át került a helyére. Nagy eséllyel nem fog meglépni soha. Persze itt is kíváncsian bekukkantottunk a terembe, ahol éppen előzeteseket vetítettek a nézőkre várva. Nézőtéren ülve elég jó élményt nyújt, és meglepő módon ez a vetítő mögül nézve is átjön. Szerettem volna még ennél több bepillantást nyerni az IMAX-gépek életébe, ezen a ponton azonban hívott a kötelesség, amit iskolának hívnak, így aztán könnyes búcsút kellett vennem tőlük.
Annyit még lényeges megjegyezni, hogy amiről már az IMAX honlapján rengeteget lehetett olvasni, miszerint az ott dolgozók napja jó hangulatban telnek, az itt is jellemző. Azt hiszem, ha ilyen helyen dolgoznék, nekem is sokezer wattos mosolyom lenne egész nap.
Egy vetítőgép lámpája közelről
Adrienn: Az Aréna Pláza Cinema City mozijában tett látogatásunkon rendhagyó módon nem a nézőtérre, hanem mögé vettük az irányt, így alkalmunk nyílt meglesni mi is zajlik a „kulisszák mögött" egy-egy vetítés során. A mozigépház egy igaz labirintus, ahol a gyenge fényviszonyok miatt félve közlekedik az ember. Sajnos a régi mozigépházak hangulatát már nem lehet visszaidézni, mert itt már minden számítógépes szoftverekkel van vezérelve és automatikusan működik. A szűk kis folyosó leginkább egy gyárszalagra emlékeztet, amin a nagy vetítőgépek praktikusan, egymással ellentétes irányban helyezkednek el, hogy a helyet kihasználva, akár ehyszerre is vetíthessenek a különböző termekben.
Miután végigjártuk a most már „hagyományosnak" mondható részleget, feljebb mentünk, ahol az IMAX gépek egy külön nagy szobát kaptak. Ugyan csak egy IMAX terem van, mégis két gépről vetítenek, ami a sima IMAX filmek esetében is szükséges, de a 3D filmeknél alapvető fontosságú. A két használatban lévő gép mögött azonban még meghúzódik a sötétben elődjük, az analóg IMAX vetítőgép. Mielőtt a nagy mozirajongók reménykedni kezdenének, hogy talán újra üzembe helyezik a gépet és a tökéletes minőségű analóg verziókat fognak játszani valaha is, az igazság prózaibb: egyszerűen csak nem fér ki az ajtón...
Számomra ez a gépházlátogatás igazi élmény volt, mert itt a filmezés egy újabb rétegébe leshettünk be, amitől csak még jobban értékelem a mozit. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el ide és nézze meg a saját szemével, hogy is működik ez az egész. Akik nincsenek oda a technikáért, de szeretik a filmeket azok pedig egyszer feltétlen üljenek be egy (jól megválasztott) IMAX filmre, mert kihagyhatatlan. Az IMAX hangulatot mindenképpen ki kell próbálni!
a.mary: Sohasem hittem volna, hogy betekintést nyerhetek egy mozi kulisszái mögé. Most mégis megtörtént, sőt a helyszín a Cinema City Aréna volt, ahol Magyarország egyetlen IMAX mozija található. Kis csoportunk már akkor elképedt a rengeteg érdekességtől, mikor még csak a pénztáraknál ácsorogtunk, hallgatva „túravezetőnket”, Kárpáti Ildikót. Többek között a gyártó-forgalmazó-mozihálózat hierarchiájáról, a filmsztárok mozi látogatási szokásairól és a 4DX-ről (mint formátum és brand) hallhattunk sokkal részletesebben, ugyanakkor érdekesebben, mint amit egy Wikipédia cikk nyújthat az érdeklődőnek. Emellett választ is kaptunk az egyik, számunkra nagy kérdésre: Mi dönti a mérleg súlyát a szinkronizálás vagy a feliratozás felé? Hiszen egyre nagyobb a kereslet a feliratos filmek után, melyek esetében a kellemest a hasznossal, azaz a szórakozást a nyelvgyakorlással lehet összekötni. Igaz, szerintem a magyar az egyik legjobban érzelmeket hanggal éreztető nép, így a szinkron is néha lepipálja az eredeti hangot. Olykor, de nem mindig! Néha katasztrofális az eredmény a színész/karakter és a magyar hang párosításánál.Viszont szembe kellett néznünk a ténnyel: a magyarok jobban preferálják a szinkronizált változatot, és mivel a forgalmazó a nézőszámot, tehát a bevételt tartja szem előtt, ehhez igazodik..
Tovább indulva „VIP-érzés” fogott el, hiszen jegy nélkül, mégis teljesen legálisan mehettünk el a jegyszedők mellett. Ezután következett a barangolás a szolgálati folyosók labirintusában, ahol elértünk az egyik vetítő teremhez. Valamiért mindig is azt hittem, hogy egy teremhez egy mini vetítő szoba tartozik. Valójában egy folyosó köti össze fent a mozitermekhez tartozó masinákat, amelyek között még a régi, nagy filmtekercses gépek is ott figyelnek a sarokból. Mivel hétköznap délelőtt mentünk, üresek voltak a termek, mégis felemelő érzés járt át, hogy végre én tekintettem le a „rejtélyes kisablakból”. Onnan viszont nem egy ember, hanem egy biztonsági kamera követi a vásznon vetített film aktuális állapotát. Napjainkban felesleges, hogy egy gépész ücsörögjön egész nap a vetítők mellett, hiszen azt távvezérléssel a vezérlő szobából megoldják, igaz, mindig szolgálatban van valaki, hogy a vetítéseket szemmel tartsa. Amikor mi voltunk, 17 moziterem vásznára, valamint a jegypénztár és a büfé környékére irányított biztonsági kamerák felvételei látszottak a hatalmas monitorokon.
Majd jött a lényeg: az IMAX vetítő szoba, ahol a csodás ikermasinák lakoznak. Miközben a háttérben „lapul” a régi, dagi IMAX-gép. Igaz, szegényke, csak porfogóként funkcionál, mivel nem fér ki, szétszedni meg lehetetlen. Az IMAX technikáról részletesebben korábbi posztokban olvashattok. Ami a technikai háttér mellett lent tartotta az államat a földön, az a nézői tévhitek eloszlatása (pl. szemüveg, vászon) és maga a látvány. Tényleg ég és föld a különbség sima 3D és IMAX 3D között, pedig csak 5 percig, a kisablakból nézhettem a gigantikus „képernyőt”, no meg a meredek nézőteret. A napokban biztos megajándékozom magam egy IMAX-film élményével.
Valóban mindenhol tiszteletünket tettük a látogatáskor, mert a büfé személyzeti ajtajánál léptünk ki. Sajnos nem várt a mozitól elválaszthatatlan pattogatott kukorica illata és látványa kifelé menet, ugyanakkor a „kárpótlás” sokkal menőbb alakban érkezett. Gondoltad volna, hogy a jegyautomatáknál, a sarokban árválkodó dobozok valójában filmplakátokat rejtenek? És azokat gond nélkül elviheted? Vicces látványt nyújthattunk, ahogy egy csapatnyi egyetemista ráveti magát a dobozokra, hogy a kulturális „kukázást” szemléltesse.
krisfk: Magyarország első és egyetlen IMAX mozija a Cinema City Aréna Plázában található. Ez nem meglepő, hisz, mint azt a látogatás során megtudtuk, nem olyan egyszerű egy IMAX mozit berendezni. Maga a vászon kerül annyiba, mint egy kisebb palota, és szállítani sem egyszerű, mivel Kanadában gyártják. Búcsút mondhatok az álmomnak, hogy a szobámban IMAX mozit rendezek be.
Még csak egyszer voltam IMAX moziban, de nem mondanám, hogy maradandó élmény lett volna. Ez után a mozilátogatás után azonban előtört belőlem a vágy, hogy beüljek egy IMAX-filmre. A vetítőgépek lenyűgözőek voltak (kettő is van belőlük), még az a monstrum is, mely 70mm-es filmről vetített egykor s most a gépház hátsó falánál fogta a port, de így is nagyszerű volt látni. Már a vetítőszoba kis ablakán keresztül is lehengerlő látványt nyújtott az IMAX terem, a hatalmas vászon és az arra vetített meghökkentően éles kép.
Egyik hobbim a hang. Szeretem, ha a filmnézés mellé kivételes hangélmény társul, mindig azokat a DVD-ket és BluRayeket veszem meg, amelyek azt igérik, hogy jobb a hangjuk, mint az átlagnak és a házimozi rendszert is nagy gonddal szoktam kezelni. Olyan hangot otthon soha nem fogok tudni azonban megtapasztalni, mint egy moziban (vannak persze olyan mozitermek az országban, melyeknek rossz az akusztikája), de van egy hely, ahol még a hagyományos mozinál is jobb a hang, az pedig az IMAX. A hangszórók máshogy helyezkednek el, részint a vászon mögött, mely lyukacsos, hogy áteressze a hangot, valamint a hang minősége és térhatása is jobb. A mély hangokat a vetítőteremben is lehetett érezni.
SZCsilla: A Cinema City Arénában Kárpáti Ildikó, az oktatási program koordinátora által adott részletes ismertető után elindult a csoport megtekinteni a mozikomplexum gépházát. A Magyarország egyetlen IMAX moziját is tartalmazó komplexum kívülről hatalmas méreteket ölt és modern, dizájnos külsővel rendelkezik. A tágas várókon és a hangulatos világításon kívül érezhető volt egy bizonyos VIP-érzés – holott nem ezen termek felé vettük az irányt –, hiszen jegy nélkül térhettünk be a hátsó folyosókra, amelyek elvezettek minket a géptermekhez. Az itt található összesen 23 terem, melyből 17 hagyományos multiplex terem, 5 VIP és 1 IMAX, bizonyítja a hely gigantikusságát. A mozi stílusa egy egységes Cinema City külsőt sugall és igazán kellemes hangulatot áraszt meleg színeivel az éppen filmre várakozó nézőknek, de kényelmük és szórakozásuk érdekében a háttérben komoly, összehangolt munka folyik. A 17 multiplex terem összefüggő gépházának vezérlőjéből irányítják központilag az összes működő gépet, itt két gépész dolgozik. Az IMAX vezérlő ettől annyiban különbözik, hogy az itt található vetítők kapcsolatban állnak a Kanadában lévő központtal, így ott a riasztás után akár azonnal tudják orvosolni az adott problémát.
A mozik éltető ereje a nézők száma és ez így is van rendjén. Budapest egyes mozijai köré bizonyos típusú filmkedvelők gyűltek össze, ők azok, akik mindig ugyanarra a helyre járnak filmet nézni, mert a kínálatban megtalálták a számukra megfelelő műfajú filmeket. A Campona mozija egyre több gyerekeknek készült filmeket vetít, hiszen az idők során a pláza több család látványosságnak is otthont ad, a Mammutban az Oscar-díjas filmek futnak, míg a MOM Parkban eredeti nyelvű filmeket tűznek műsorra. A napi átlagos nézőszám, mint minden más moziban, a Cinema City Aréna moziban is elsősorban az éppen műsoron lévő filmek típusától, az időjárástól és a munkaidőtől is függ, hiszen hétvégén sokkal több család építi be a programjába a moziban való kikapcsolódást, mint egy hétköznap délutánon. Az Aréna mozija egy népszerű filmet naponta akár többször, csupán fél órás csúsztatással is levetíthet, így egyszerre egy film akár több teremben is futhat a vásznon, azzal a céllal, hogy aki lekéste volna a kiválasztott időpontot, fél óra múlva már is be tudjon ülni a következő vetítésre. Az aktuális filmek közül a legrégebben a Disney-féle Csingiling és a Kalóztündér van műsoron, és sikerét annak köszönheti, hogy korhatár nélkül megtekinthető, és mivel leginkább hétvégi vetítésként tűzték műsorra, a gyerekek valószínűleg többször is szívesen megnézték.
A mozi IMAX vetítőterméből még nem tudták elszállítani a régi, nem digitális gépet, melyet idehozni egyszerűbb volt, mint elvinni: mivel már nem szétszerelhető, gigantikus mérete miatt nem fér ki az ajtón. Helyét azonban már az új IMAX Digital vette át. Az IMAX vetítőgép számára a digitalizálódás egy fontos előrelépés volt, amely a gépészek munkáját is sokkal egyszerűbbé tette. Az, hogy a gépek már digitális technikával működnek, felvetik azt a kérdést, hogy akkor szükség van-e a moziban dolgozó gépészekre ahhoz, hogy a nézőknek filmet tudjanak levetíteni egy adott időpontban vagy a vetítők átveszik a teljes „hatalmat” és néhány beprogramozott lépéssel akár már maguk is képesek lennének működni – de az emberi felügyelet jelenleg nagyon is fontos és nélkülözhetetlen része a mozi működésének.
Minden jó egyszer véget ér, ahogy ez a látogatás is. A mozi által nyújtott élmény és a privát helyszínekre való betekintés jelentősen befolyásolta a mozifilmes szemléletmódomat. Ha legközelebb a Cinema City Aréna IMAX moziját választom, már tudatosabban ülök be a kényelmes székembe és várom, hogy a szemüvegemen keresztül a gépek által közvetített filmhatás magával ragadjon.
Sunny Brown: Egyre többet hallom, hogy a robbanásszerű technológiai fejlődés mára véget ért, nem jutunk el soha a Marsra, nincsenek repülő autóink, és nem találtunk egyszerű gyógymódot a rákra. Néhány dologgal egyetérthetünk, hiszen a felsoroltakból valóban egyik sem igaz, de a fejlődés nem elhanyagolható és korántsem stagnál. A látványos és gyors fejlődésre jó példa az IMAX. Nem akarok belefolyni az IMAX történetének ismertetésébe, vagy a technikai részleteket, mert azt el lehet olvasni a többi posztban, csak perspektívát adnék a fejlődés méreteiről egyszerűen.
A 2007-ben nyílt Aréna plázában 2008 januárjában nyílt meg az Aréna mozi. Az IMAX vetítőgépét nem lehetett volna felvinni lépcsőkön vagy a lifteken, mert nem fért volna fel a monumentális gépezet. A berendezés akkora volt, hogy az egész termet köré kellett építeni, nem beszélve a hatalmas filmtárcsákról, amelyek a vetítendő filmeket tartalmazták. Ilyen tartókon kellett a filmeket futtatni ahhoz, hogy azok mindenféle probléma nélkül tudjanak kivetülni a vászonra. Egy két és fél órás egészestés filmtekercs körülbelül 250 kilogrammot nyom, nem beszélve a gépről magáról, ami egy kisebb autó méretével vetekszik, és laza 1 tonnánál egy kicsit többet nyom. Ilyen monstrummal találkozik, aki bejut az IMAX vetítőfülkébe, igen, a gép ugyanis még mindig ott nyugszik, mert nem lehet kivinni, ahogy behozni is körülményes volt.
Beszéltem arról, hogy néztek ki a dolgok korábban, de mi a helyzet manapság? Ha ezek az óriások még mindig bent ülnek, mi van az új generációs gépekkel, és miről vetítenek, ha nem a hatalmas tárcsákról? A tárcsákat egy elegáns kazetta formájú külső merevlemez helyettesíti, ami alig nagyobb, mint a kezem és nem nyomhat többet egy-két kilónál, nem beszélve arról, hogy több mint egy filmet képesek tárolni. Persze ezeknek a felbontása még nem olyan nagy, mint az eredeti celluloid alapú mozgókép, de ez a különbség is kiegyenlítődik egy-két éven belül, ha nem hamarabb.
Magát a gépet pedig csak felhozták a liften és a helyére rakták minden gond nélkül. Ezek a gépek már teljesen digitálisan működnek, tulajdonképpen nagyra nőtt számítógépek, amik feldolgozzák és lejátsszák a mozgóképet. Igen, ezekből kettő is, részben a 3D filmek miatt, de egy IMAX film levetítéséhez alapból is két gép kell. A kezelés is leegyszerűsödött, ma már elég csak egy lejátszási listát betölteni a gépbe, és az levetíti a filmeket a kívánt sorrendben, sőt beállítja magának a kamera fókuszát, a fényerősséget és a hangerőt is.
k.noemi: Az Aréna Pláza Cinema City mozijába azért mentünk el, hogy mélyebb benyomást szerezzünk a mozi világáról, és élőben is láthassunk egy IMAX mozit, mivel ezzel az új képfajtával foglalkoztunk az elmúlt hetekben. Kárpáti Ildikó vezetett körbe, nagyon sok érdekes dolgot mesélve arról, hogy mennyi és milyen munka áll egy film bemutatójának megszervezése mögött.
Szigorú szerződésszabályok kötik ki például azt, hogy mely filmhez milyen márka reklámjai csatlakozhatnak, vagy, hogy gyerekfilmek esetében, milyen reklámok vagy más filmek előzetesei futhatnak le a film előtt. Ildikó arról is mesélt, hogy a mozik programjainak készítésekor igyekeznek például Budapesten összehangolni a filmek kezdési időpontjait, oly formában, hogy ha pl. egy látogató éppen lekéste a Mammutban a kiválasztott filmjét, legyen elég ideje átmenni a legközelebbi moziba. Ezzel kapcsolatban számomra egy vicces megjegyzés az volt, hogy Budapest lakóinak a Duna egy óriási akadályt jelent, mintha két különböző országról lenne szó. Ha a néző Budán van, és netán lekésett egy filmet, hiába érne át időben, akkor sincs esze ágában sem átmenni a Mammuttól a Westend-be (hiába van közös villamos- vonalon mindkét mozi), mert hát köztük van a Duna. Ezért irány a MOM vagy az Allee. Arra a kérdésre, hogy melyik filmet vetítették leghosszabb ideig a budapesti mozikban a látogatás idején éppen műsoron lévő filmek közül, mi Oscar-díjas filmekre gondoltunk, de kiderült , hogy egy Csingilingről szóló animációs film volt az, mivel a gyerekek többször is szívesen megnézik ugyanazt a filmet, másrészt kicsik számára is nézhető, nem korhatáros, és mindig szombat délelőtt tűzik műsorra a mozik – ez pedig tipikusan az az időszak, amikor csak gyerekekkel szokásos moziba menni.
Az általános bevezetés után, felmentünk a géptermekbe. A gépek hűtött szobákban vannak elhelyezve, mivel a számítógépek által vezérelt óriási vetítőgépek működése közben magas hőmérsékleteket érnek el. Ma már minden digitálisan működik, azaz nem kell ott helyben lennie a mozigépésznek, hiszen előre be tud programozni minden kezdést a számítógépbe és automatikusan indul el a film, neki csak időnként ellenőriznie kell, hogy minden rendben halad-e. Ez után IMAX gépházba mentünk, ahol fentről ránézhettünk az óriási vászonra. Pont ekkor vetítették a Jupiter felemelkedése című filmet, így kellőképpen érzékelhettük a vászon grandiózusságát. Az IMAX gépházban, ellentétben a többi gépházzal, két, egyenként több millió forintos projektor is készenlétben áll: amikor 2D filmet vetítenek, akkor is együttes működésükre van szükség. Az IMAX vásznat csak Kanadában gyártják, ezért a vásznat onnan szállították feltekerve Magyarországra, ami a méreteit nézve nem lehetett egyszerű vállalkozás. Az IMAX vállalat a világ összes IMAX mozijában álló vetítőgép működésére rálátással van és ezeket bármikor kép vagy hang szempontjából is szabályozni tudja, probléma esetén akár a hibákat is kijavítva, ha pedig nagyobb rendellenességről van szó, akkor szakértő technikusokat is küldenek a mozikba. A kanadai vállalatnak az IMAX projektorok minden nap aktuális jelentéseket küldenek a működésükről, a gépészek beavatkozása nélkül. Maga a moziterem nem csak a vászon méretében különbözik egy átlagos mozitól, hanem az ülőhelyes sorok egy sokkal meredekebb nézőtéren vannak elhelyezve, így már az ülőhely elfoglalása közben hatalmába keríti a nézőt a különleges IMAX-feeling.
Számomra nagyon érdekes volt ez a látogatás, mert Kárpáti Ildikó nagyon részletesen mesélt és minden kérdésünkre volt válasza. Aki még nem volt IMAX moziban, (mint például én), de egyébként lelkes moziba járó, annak csak ajánlani tudom, hogy egyszer próbálja ki ezt is: lehet, hogy kedvenc filmje is hamarosan IMAX formátumban lesz bemutatva!
HRoxi: Nagyon érdekes élmény volt számomra a mozit a „kulisszák" mögül megfigyelni. A legjobban az tetszett, hogy megnézhettem a vetítővásznat és a termeket kívülről, megismerhettem a vetítőgépek működését. Nagyon sokrétű munkából épül fel akár egyetlen film vetítése is, ahogy a forgatás után a kész anyag a forgalmazón át a vevőkhöz (mozikhoz) kerül. Nem egyszerű a műsor összeállítása sem – a nézőszám folyamatos figyelése dönti el a film élettartamát a moziban, így végül is a nézők, tudtukon kívül, döntenek róla, mennyi ideig tekinthetnek meg a vásznon egy alkotást. Egy film nézettsége nyilván nem mindig kapcsolódik szorosan a minőségéhez is – sokszor elég, ha nagyon erős reklámmarketing áll egy mű mögött, már hónapokkal a moziba kerülés előtt, és utólag már az sem számít ha nem azt kapjuk, amit vártunk – hiszen a felkapottság, hírnév miatt szinte kötelezőnek érezzük, hogy megnézzük és mi is beavatottjai legyünk, amit olyan rengetegen ismernek.
A vezérlőszobában egyszerre több monitoron figyelhetik meg a mozi területét – így a jegypénztárakat, büfét és persze a termeket, de ott szigorúan csak a vásznat. Bár ebben a formában hang nincs a filmekhez, a gépészek egyszerre akár 17 filmet is megtekinthetnek, amit nagy filmrajongóként szívesen kipróbálnék egyszer. Ha nem a technikai oldalról figyeljük a filmeket, hanem történeti szempontból, kíváncsi lennék, milyen koncentrációs kihívás egyszerre figyelni egy horror film, egy mese és egy dráma cselekményére, például.
Egyszer volt alkalmam eddig IMAX moziban filmet nézni. Mindenképp hatalmas élmény volt, és látványos, de nem igazán tudtam volna megmondani miért az, mitől különlegesebb vagy miben tér el egy hagyományos moziban vetített filmtől. Most, hogy megismertem a működését, a teremfelépítést, az IMAX technikáját, alig várom, hogy beülhessek egy IMAX-filmre, és „beavatottként" nézzem meg. Ami talán a filmre való összpontosításból kicsit elvesz, cserébe viszont maximálisan kiélvezhetném és értékelném a technikát.
stendec: Nehéz helyzetben van az ember, amikor egy olyan témáról, eseményről kell írnia, amiről előtte vagy vele párhuzamosan már sokan mások is leírtak szinte minden lényeges dolgot, úgyhogy az IMAX-ben (és általában az Aréna moziban) tett látogatásunk kapcsán kifejezetten a személyes benyomásokra koncentrálnék, és inkább meg se próbálok egy teljes körű, részletes leírást adni.
Azt hiszem, bármilyen részterülettel foglalkozik elsődlegesen valaki, filmszakosként mindenképpen érdekes élmény bejutni egy mozi gépházába, és meglátni, hogyan működik, még akkor is, ha a klasszikus mozi technikáiról ma így már vajmi keveset lehet megtudni – nem túl meglepő módon minden digitalizálva van. Az analóg film már csak mementóként, vagy díszként jelenik meg, mint a falakra fellógatott filmszalagok, a régi vetítők filmet tároló és továbbító szerkezetei, vagy az eredeti, celluloidot vetítő IMAX projektor, amit méretei miatt lehetetlen eltávolítani, és anno szó szerint beleépítették az épületbe. Ez persze nem jelenti azt, hogy bármi is elveszett volna a hely érdekességéből, vagy varázsából, sőt. Csak némileg más jellegű lett. Sajátos hangulata van egy ilyen folyosónak, ahol félhomályban sorakoznak már-már szekrény méretű vetítők, gyakorlatilag nagyra nőtt számítógépek, kiegészítve a hangrendszerek berendezéseivel, mindegyiken itt-ott az aktuális üzemmódot, programot jelző fények, feliratok, kijelzők világítanak, a hűtőrendszer konstans halk zaja kíséri az egészet. Jobbra-balra a projektorok előtt termekbe lehet bepillantani a kis ablakon keresztül, miniatűr kiadásban átláthatóak komplett mozitermek. Időnként pedig egy-egy vetítő csendben beindul, az egyik monitorján megjelenik az aznapi programja – szünet nélküli ismétlésben most épppen az Amerikai mesterlövész. A terembe nézve már látszik is, ahogy mennek az előzetesek, természetesen teljes csendben, a gépházba szinte semmi sem szűrődik be a teremben tisztes hangerővel megszólaló klipekből, filmekből. (De csak szinte, az IMAX vezérlőben közel hajolva az ablakhoz azért mégiscsak hallható/érezhető volt a vásznon zajló masszív lövöldözésből valamennyi). Az IMAX gépház majdnem ugyanez. Egyszerre kisebb és nagyobb; kevesebb vetítő, egy helyiség, de nagyobb tér, komplexebb és egyedibb rendszer, és a több osztatú ablak mögött egy impozáns méretű terem. A hagyományos vetítők folyosójának inkább science-fiction vagy kémfilm díszleteket idéző világa helyett ez sokkal inkább hasonlít egy igazi vezérlőre (mert az is) vagy egy hajó hídjára. Az atmoszféra általánosságban hasonló, de itt mindössze egyetlen, dupla projektorból álló központi rendszer található, a hangrendszer, monitor és egyéb kezelőfelületek pedig egy egész falat, külön terminálokat foglalnak el, a terem hátuljában a fal mellett pedig ott tornyosul a régi, analóg rendszer. Jellemző az IMAX méreteire, hogy még innen fentről, kívülről nézve is hatalmasnak tűnik a vászon, és a kezelőpulton található 3D-s szemüveggel még így nézve is tökéletesen működő 3D-ben, élvezhető méretben nézhető a benti film (aminek elvben még a hangját is be lehet játszani a vezérlőbe, de amikor mi ott voltunk a látogatás beszélgetős, kérdezős jellege miatt érthetően erre nem került sor). Elvben tehát fentről is tökéletesen élvezhető egy film, jó kérdés persze, hogy több héten át, napjában többször levetítve ugyanaz a film mennyire meríti ki az élvezet fogalmát, főleg ha olyan darabról van szó, mint az épp ott jártunkkor futó Jupiter felemelkedése. Amire egyébként annak ellenére is beült néhány ember, hogy egy hónapos, nem túl dicsérő kritikákat kapó filmről van szó, és mindez egy hétköznap délelőttön zajlott. Mindez jól mutatja, hogy az IMAX exkluzív pozicionálása miatt (más mozikhoz képest markánsan extra élményt kínál, egyedi tálalásban a környezetet tekintve, mindezt az elérhetőség szűk keresztmetszetével kombinálva) jó eséllyel, bármilyen minőségű filmről is legyen szó, az minden idősávban érdeklődésre tart számot – az elmondások alapján gyakran jellemző a telthez közelítő terem.
És bár nyilván a technika és az elhangzó információk (hogyan építik fel a termet, hazai filmforgalmazás vagy mozihálózat sajátosságai, történet, adatok) adják a látogatás lényegi részét, a legmélyebb benyomást – legalábbis rám – az atmoszféra, a környezet egésze teszi, és legalább ilyen érdekesek az apró részletek. Egyébként is mindig szórakoztató, amikor az ember megismerkedhet valami olyasminek a hátterével, amivel a hétköznapokban kisebb-nagyobb rendszerességgel találkozik, de mindig csak a fogyasztói oldalról. Jópofa például látni, ahogy filmek előtti reklámblokkokhoz pontos utasítás, táblázat van kirakva a falra (melyik reklám melyik film elé megy), vagy amikor személyesen nézi végig az ember, ahogy a film előtt a gépész lekapcsolja a terem világítását. Ezektől az apró részletektől az egyébként a vetítések tipikus rutinjának tűnő, esetleg automatikusnak hitt elemek egy kicsit életszerűbbek lesznek; még akkor is, ha nyilván egyébként is tudja az ember, hogy van valaki az üveg túloldalán, vagy vannak esetek, amikor ezek a folyamatok tényleg automatizálva vannak. Az egész kulisszák mögé betekintős érzést pedig az az egyáltalán nem a fentiekben leírtakhoz mérhetően különleges, mégis roppantul szórakoztató élmény teszi teljessé, ahogy távozóban, a gépházból kivezető folyosókról kilépve, a mozi előterében, a büfé pultja mögött találjuk magunkat, rengeteg popcorn és kóla között.
Fotók (ahol másként nem jelöltük): krisfk és F.adrienn
forrás: newsdesk.si.edu
forrás: filmkultura.hu
forrás: cinemasguzzo.com
forrás: hdwallpapers.in
forrás:www.zastavki.com
Forrás: flickr.com
az IMAX terem belülről forrás: wikimedia.com
