Vajon mi a legszembetűnőbb különbség a nézői élményben, attól függően, hogy IMAX-ben, vagy másképp nézzük ugyanazt a filmet? Azt hiszem, én voltam minden idők egyik legirigyeltebb diákja, amikor házi feladat gyanánt moziba kellett mennem. Persze, én se sajnáltam magam. Áldozatnak a sokat kritizált Chappie-t választottam, hogy megvizsgáltam az IMAX 2D tudományát – ha már a 3D miatt egyébként is háttérbe szorult.
Nos, annyi mindenképp elmondható az IMAX-ről, hogy 2D-ben is okoz némi fejfájást. A vászon hatalmas, kvázi körül kell nézni, hogy az ember lássa az egész cselekményt. Persze ez egyáltalán nem baj, és a minőségnek sem megy a rovására. Sőt, a kép szép, olyan éles, hogy vág, és a fejfájásom is elmúlt az első öt perc után. Persze, ha az ember tudja, mit keres, akkor szemet szúr, hogy DMR-el készült, de még így is sokkal szebb, mint a sima 2D-s vetítőtermekben.
Valójában, amíg az IMAX-teremben üldögéltem, nem volt még annyira szembetűnő a különbség a nagy vásznat leszámítva. Ezek inkább akkor jöttek ki, amikor visszatértem a jó öreg, sima, 2D-s megtekintéshez. Az első, ami ilyenkor feltűnik, az valóban a képélesség, valamint a színek. A színek ugyanis sokkal szebbek, még DMR-el is. A második, az a hang. Persze, akár bármilyen moziba megyünk, akár IMAX-be, a hang mindenképp jobb lesz, mintha itthon jönne az asztali hangszóróról. Viszont általánosságban elmondható a hangról is ugyanaz, mint ami a kép élességéről: IMAX-vetítésen még azt is meghallani, ha leesik egy tű – bár ezt mondjuk nem teszteltem le, mert senki nem dobált tűket a filmben, ellenben volt sok lövöldözés.
Kicsit elsőre azért megilletődtem, tekintve, hogy a terem első pillantásra nagyon pici, a nézőtér simán elférne a vásznon. Viszont azt boldogan tapasztaltam, hogy tényleg mindegy, hol ül a néző. Tősgyökeres szélenülő vagyok, ami rendszerint visszavesz a moziélményből, most viszont teljes lelki nyugalommal ücsöröghettem a lépcső mellett, mindent remekül láttam. Úgyhogy amit erről mindig elmondanak, az nem csalás, nem ámítás.
Összegezve a tényeket: az IMAX 2D-ben is remek élmény, mindenképp megéri a kicsivel drágább jegyet, de azért azt válogassátok meg, hogy mit néztek meg abban a teremben. A Chappie nagyon cuki, de nem érte meg a ráfizetést. Na, és persze még az is megérne egy misét, hogy vajon 2D-ben hogy fest egy olyan film, amit valóban IMAX-kamerákkal vettek fel, de ez már egy újabb mozikirándulás tárgya lesz.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.