Így készülhetett el a Toy Story 3

A Toy Story 3 a világhírű Pixar stúdió tizenegyedik mozifilmje és a Toy Story sorozat harmadik darabja. A költségvetése 200 millió dollár volt, a mozikban pedig 1 milliárd dollár fölött teljesített, ezzel a világ egyik legtöbb bevételt hozó filmje – olyan filmekkel van egy súlycsoportban, mint A sötét lovag – Felemelkedés és Transformers – A kihalás kora.

A Pixart évtizedek óta vezető John Lasseter személyesen felügyelte a film készülését, akárcsak a korábbi Pixar filmek esetében. A Pixarnál a kezdetek óta ugyanaz a csapat forgatókönyvíró, rendező, animátor és technikus dolgozik minden egyes projekten. Nagyon jól ismerik egymást és töretlenül megbíznak egymásban. Egy animációs veteránokból álló kreatív stáb mindig kemény kritikával illeti a már elkészült munkát, ami alapján jelentős átdolgozások szoktak történni.

Bár elsőre meglepőnek hangzik, de a Pixarnál nem a technikai megoldásokat tartják a legfontosabbnak. Szerintük a legjelentősebb az ügyes történetmesélés és az érzelmek megjelenítése, a technológiai szempontok csak ezután következnek. Darla Anderson, a film producere így nyilatkozott: „A művészet inspirálja a technológiát, aztán a technológia inspirálja a művészetet." Így jönnek létre a stúdió technikailag formabontó újításai. Jó példa erre a film tetőpontja, amely egyben érzelmi csúcspont is: a főszereplő játékfigurák egy szemétégető üzemnek a futószalagján haladnak előre, miközben többezer apró szemétdarab veszi őket körül.

A felületes szemlélő akár élőszereplős felvételnek is gondolná amit lát, ahogy az a kis fény ami a térben jelen van, megcsillan a kis szemeteken. A filmben fontos szerepet játszó szemeteszsákok szintén nagyon valósághűen néznek ki és realisztikusan tükrözik a fényt. Mindezt tradicionális, kézzel rajzolt animációval nem lehetett volna létrehozni.

A filmben szerepel egy Bonnie nevű kislány, aki szívesen játszik Woody-val (a cowboybabával) és más játékokkal. Hogy a gyerek nézőkre rendesen hasson a figura, több különböző ruha borítja egymáson. Ezt életre kelteni komoly munka volt az animátorok részéről.

 A film készülésének első lépcsőfoka az inspiráció. A tervezők végül ehhez az ötlethez nyúltak hozzá: hogyan alakulna a játékfigurák élete, ha a gazdájuk már egyetemista lenne? A játékok gyorsan egy óvodához kerülnek, amely egy látszólag nagyon kedves hely. Ezután a film nagy része arról szól, hogy hőseink hogyan próbálnak ebből a „börtönből” megszökni. A főgonosz szerepét innovatív módon egy rózsaszín plüssmackó tölti be.

A történet után következnek a „storyboard”-ok. Ezek leginkább egy képregényre hasonlítanak, a karakterek kézzel rajzolt pózokban jelennek meg az adott jelenetekhez. A karakterek egy részét gyurmából megformázzák, aztán a számítógépbe beszkennelik, más részüket kézzel rajzolják meg. Ezután következik a „szimuláció”, vagyis bizonyos látványelemek (szőr, haj) hozzáadása. Kifejezetten bonyolult feladat például egy nedves medvét meganimálni.

Elkészül a „story reel”, ami egy olyan képsor amit egy kis közönségnek levetítenek. A szereplők hangját ebben még a Pixar munkatársai adják. A tesztközönség segítségével döntik el, hogy mi működik illetve nem működik a filmben. A szinkronszínészek ezután kezdik el a szinkronizálást, mint például a Woody-t megszólaltató Tom Hanks. A dolgozó szinkronhangokat le is filmezik, hogy később az animátorok felhasználhassák a színészi arckifejezéseket a karakterek életre keltésekor.

Az árnyékolás folyamata során hozzáadják a testekhez a színt és a felületi mintázatot. Woody és barátja, Buzz műanyagból készültek, ezért enyhén átlátszóak és elnyelik a fényt. Ezért a hihető kinézethez egy olyan speciális algoritmust használtak, ami szemlélteti a felület alatti szóródást.

Egyetlen karakternek akár ezer olyan pontja is van, amely megmozdulhat. Ezeket a pontokat az animátorok úgy vezérlik, mint egy bábművész a bábot. Az elkészült jeleneteket a következő napon mindig visszanézik, és igyekeznek a képkockákat külön kezelni, hogy kifejezőbbek legyenek. Az animátorok éjjel-nappal dolgoznak a személyükre rendezett saját irodáikban. Egy képkoca elkészülésének öt fázisa van: először elkészül a vázlat, aztán meghatározzák a színeket, ezt követően térben elhelyezik a figurákat, elvégeznek rajtuk pár utolsó simítást, és végül beállítják a fény-árnyék viszonyokat.

Egy képkockának a renderése általában 7 óra, de kivételes esetben akár 39 óráig is eltarthat. A Pixar épületében két render farm található, mindkettőben több száz szerverrel. 27 művész-technikusnak összesen négy hónapig tartott, hogy tökéletesítse a film nyitójelenetét. Ábrázolniuk kellett egy elszabadult vonatot, füstöt, porfelhőket, egy harcmezőt, lézersugarat és egy felrobbanó hidat.

Csupán pár héttel a bemutató előtt a Skywalker Sound nevű cég hangkeverői összeillesztik a párbeszédeket, a zenét és a hangeffekteket. A biztonság kedvéért mindent kétszer igazítanak meg. Lee Unkrich, a film rendezője így fogalmazott: „Valójában sose fejezünk be egy filmet. De eljön a nap, amikor már muszáj kiadnunk".